A biztonságos repülés a földön kezdődik – és az EASA 2014 óta biztonságosabbá teszi a repülőtereket. Az EASA repülőtereken végzett munkája érint mindent, amit akkor lát, amikor a járatra várva kinéz az ablakon, valamint számos olyan dolgot, amely nem látható, de a biztonság garantálásához szükséges. 
Kezdjük egy kis terminológiai magyarázattal: az EASA repülési szaknyelvben a repülőtereket (airport) repülőtereknek (aerodrom) nevezik. Ebben az EASA Light cikkben továbbra is a repülőtér (airport) kifejezést fogjuk használni, de nézzük meg közelebbről ezt a két fogalmat.
Mi az a repülőtér (aerodrom)?
A repülőtér (aerodrom) egy repülőtér (airport) meghatározott területe, amelyet a légi járművek érkezéséhez, indulásához és földi mozgásához használnak. A repülőterek (aerodrom) közé tartoznak a repülőterek, a helikopter-leszállóhelyek és a katonai légibázisok.
Miért hivatkozik az EASA repülőterekre (aerodrom) repülőterek (airport) helyett?
A repülőterek (airport) a légi járművek által használt infrastruktúrán kívül rendelkeznek terminál(ok)kal, ahol üzletek, parkolók és egyéb létesítmények találhatók, amelyeket nem a légi járművek üzemeltetésére használnak. Ezzel szemben egy repülőtér (aerodrom) általában egy repülőtér (airport) része, és a repülőtér nem minden területe tartozik az uniós repülőtéri biztonsági szabályok hatálya alá. Ezek a rendeletek csak a légi járművek által használt infrastruktúrára vonatkoznak, ezért használják a „repülőtér” (aerodrom) műszaki kifejezést.
Mi az EASA szerepe a repülőterekkel kapcsolatban?
A repülőterek természetüknél fogva összetettek, és a biztonságos és gyors utazást biztosító közlekedési hálózat kulcsfontosságú részét képezik. A repülőtér-üzemeltetők, a légitársaságok, a földi kiszolgálók és a léginavigációs szolgáltatók konvergenciapontjai. A repülőterek 2009 óta integrálódnak az EASA feladatkörébe. Ekkor a Bizottság a tagállamokkal (EU + EFTA-államok: Norvégia, Svájc, Izland és Liechtenstein) egyetértésben úgy döntött, hogy egyes repülőtereknek alkalmazniuk kell a közös uniós biztonsági szabályokat. Az EASA felhatalmazást kapott ezeknek a szabályoknak a kidolgozására, amelyeket azután az Európai Unió elfogadott. Az uniós első repülőtéri szabályait 2014-ben tették közzé, és azokat a repülőterek magas szintű biztonságának biztosítása érdekében azóta többször aktualizálták.
Az EASA készíti elő a repülőtereket felügyelő illetékes hatóságokra vonatkozó szabályokat, valamint a repülőterek szervezésének és üzemeltetésének szabályait. Ezeket a szabályokat az 139/2014/EU rendeletre vonatkozó úgynevezett végrehajtási szabályok, a megfelelés elfogadható módozatai és az iránymutatási anyagok tartalmazzák. Ezen túlmenően az EASA szakértői a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) szabályai alapján elkészítik a repülőtéri infrastruktúra tervezésére vonatkozó tanúsítási előírásokat. Egy új jogszabály, amely várhatóan 2024 végére készül el, a földi kiszolgálást is tartalmazni fogja.
Ha többet szeretne megtudni, tekintse meg az EASA repülőterekre vonatkozó szabályait.
Mely repülőtereknek kell alkalmazniuk az uniós közös biztonsági szabályait?
Az alábbi feltételeknek megfelelő repülőterek:
- (a) nyilvánosak;
- (b) a kereskedelmi célú légi fuvarozást szolgálják; és
- (c) legalább 800 méter hosszúságú, burkolt felületű műszeres futópályával rendelkeznek, vagy kizárólag műszeres megközelítési és indulási eljárásokat alkalmazó helikoptereket szolgálnak ki.
Egyes repülőtereket azonban az érintett tagállam mentesíthet e szabályok alkalmazása alól mindaddig, amíg forgalmuk alacsony, vagyis legfeljebb évi 10 000, kereskedelmi célú légi fuvarozásban részt vevő utast fogadnak és legfeljebb évi 850 teherszállítási műveletet bonyolítanak.
Több mint 500 repülőtér felel meg a fent felsorolt kritériumoknak, míg mintegy 130 repülőtér kapott mentességet az alacsony forgalom miatt, így összesen 400 repülőtér maradt, amelyek e területen az uniós biztonsági szabályait alkalmazzák.
Könnyen megtudhatja, hogy az a repülőtér, ahová vagy ahonnan repül, az EASA hatáskörébe tartozik-e. Nézzen utána itt. Ne lepődjön meg, ha a listán reunioni, guadeloupe-i, martinique-i vagy svalbardi repülőtereket talál. Ezek a repülőterek az úgynevezett „tengerentúli területek” közé tartoznak, ahol az uniós szabályok szintén alkalmazandók.
Utazás utasként a repülőtéren – az EASA hogyan biztosítja a biztonságot?
Az Ön járatára hamarosan megkezdődik a beszállás. A légi járművet a hozzá közvetlenül kapcsolódó utashídon keresztül, busszal vagy egyszerűen az előtéren sétálva érheti el. Az Ön biztonságára az uniós repülőtéri biztonsági szabályai vonatkoznak, amelyek biztosítják, hogy Ön biztonságosan eljusson a légi játműhöz.
Ön a légi jármű belsejében ül, amikor az felkészül a gurulásra. Egy egész rendszer biztosítja, hogy az előtéren, a gurulóutakon vagy a kifutópályán ne történjen semmilyen ütközés más légi járművel vagy járművel, emberekkel, valamint hogy a repülőgép biztonságosan érjen az indulási pozícióba. Az ablakon kinézve észre fogja venni az útburkolaton található jelöléseket és a táblákat. Ha éjszaka van vagy rosszak a látási viszonyok, akkor az útburkolaton lévő lámpákat is fel kell kapcsolni – ezt szintén az EASA szabályozza.
Például a burkolaton elhelyezett jelölések színei a repülőtéri infrastruktúra bizonyos pontjait jelölik meg. Ha sárga jelöléseket lát, akkor a repülőgép az előtéren vagy a gurulóúton van. A fehér jelölések azt jelentik, hogy a légi jármű elérte a kifutópályát. Mivel a repülőtereket a világ minden tájáról érkező repülőgépek és pilóták használják, minden repülőtéren ugyanazok a jelölések és fények vannak, és ugyanazoknak a tervezési követelményeknek kell megfelelniük. Ez biztosítja, hogy a pilóták ne legyenek összezavarodva, és biztonságosan navigálhassanak, függetlenül attól, hogy hol van a repülőtér.
A repülőgép felszáll vagy leszáll. Ezek a repülés kockázatosabb szakaszai. Az uniós repülőtéri biztonsági szabályai biztosítják, hogy a kifutópályát megfelelően tervezzék meg, és annak felületét megfelelő állapotban, akadályoktól és törmeléktől mentesen tartsák. Emellett a repülőtéri mentő és tűzoltó szolgálatok készen állnak arra, hogy vészhelyzet esetén azonnal reagáljanak, és képességeiket ugyanazok a rendeletek határozzák meg.
Ezek a szakemberek a repülésbiztonság számos meg nem énekelt hőse közé tartoznak. Mindig reméljük, hogy nem lesz rájuk szükség, de biztosítjuk, hogy baj esetén ott legyenek.
Repülőterek és a fő kockázati területek
A repülőterek összetett jellege miatt működésük kockázatos lehet, ezért a biztonsággal kapcsolatos problémákat azonosítani és kezelni kell, valamint nyomon kell őket követni. Az EASA az érdekelt felekkel együttműködve igyekszik azonosítani a biztonsági problémákat, és megállapodni azok megoldásának módjáról. E munka eredményeként számos biztonsági problémát azonosítottak, amelyekhez prioritási besorolást rendeltek, és amelyek egy-egy kulcsfontosságú kockázati területhez kapcsolódnak.
A fő kockázati területek azok a legvalószínűbb balesettípusok, amelyekre az esemény eszkalálhatott volna. Bővebb információért a repülőterekre vonatkozó lehetséges biztonsági problémákról, valamint arról, hogy ezek hogyan kapcsolódnak a 10 fő kockázati területhez, tekintse meg az Európai Légiközlekedés-biztonsági Tervet.
A repülőtereken azonosított biztonsági problémák többsége a „földön bekövetkezett káresemény” fő kockázati területhez kapcsolódik, és a földi kiszolgálási tevékenységekből ered. Ezért döntöttek úgy, hogy a földi kiszolgálási tevékenységeket is szabályozzák. Ez az új rendelet várhatóan 2024 végéig jelenik meg, amint azt korábban említettük.