Az utasok számára a „földi ellenőrzés” fogalma talán nem sokat mond. A légijármű-üzembentartók azonban tudják, hogy ez a tevékenységük részét képezi. A légi járművek parkolására szolgáló forgalmi előtérre utaló „földi” jelző azt jelenti, hogy az ellenőrzést a forgalmi előtéren, közvetlenül a légi jármű érkezése után, illetve közvetlenül annak indulása előtt végzik.
Mi az a földi ellenőrzés?
A földi ellenőrzés egy, a helyszínen végzett értékelés, amely az illetékes nemzeti légi közlekedési hatóság számára azonosítja a közvetlen biztonsági aggályokat, az EASA részére pedig adatokat szolgáltat további elemzés céljából. Az elemzés alapján felismerhetők a tendenciák, és megfogalmazhatók a rendszerszintű biztonsági aggályok. A földi ellenőrzést akkor végzik el, amikor a légi jármű két repülés között a földön tartózkodik. Az ellenőrzés kiterjed többek között a légi jármű okmányaira és kézikönyveire, a hajózó személyzet szakszolgálati engedélyeire, a légi jármű látható állapotára, valamint a kötelező utastéri biztonsági felszerelések meglétére és állapotára. Az ellenőrzést a nemzeti légi közlekedési hatóság ellenőrei végzik.
Az EASA a részt vevő államokban – uniós és nem uniós országokban egyaránt – összehangolja a programot, garantálva, hogy az ellenőrzés egységes előírások szerint történjen. Magát az ellenőrzést azonban mindig az érintett ország nemzeti légi közlekedési hatósága végzi.
Ez a harmonizált megközelítés azt jelenti, hogy bárhol is száll le egy légi jármű, az ellenőrzést mindenütt hasonló módon végzik el.
Mit vizsgálnak az ellenőrök?
A földi ellenőrzés az összes részt vevő országban alkalmazott, szabványosított ellenőrzőlista alapján zajlik.
Az ellenőrök a légi jármű állapotára és az esetleges szemmel látható műszaki problémákra, a légi jármű dokumentációjára – például a tanúsítványokra és kézikönyvekre –, a hajózó személyzet szakszolgálati engedélyeire, valamint a kötelező utastéri biztonsági felszerelések állapotára összpontosítanak.
Bizonyos esetekben további ellenőrzésekre is sor kerülhet. Ilyen lehet például a személyzet tagjainak alkoholtesztje. A nemzeti eljárásoktól függően a személyzet tagjainál pszichoaktív anyagok jelenlétére irányuló vizsgálatot is végezhetnek.
Az ellenőrök igyekeznek a lehető legkisebbre csökkenteni a fennakadást és megelőzni a késéseket; az ellenőrök és a személyzet együttműködése fontos szerepet játszik az ellenőrzés hatékony végrehajtásában.
Kit ellenőriznek?
A programban részt vevő államok egyikébe érkező vagy onnan induló bármely légi jármű földi ellenőrzés alá vonható. A földi ellenőrzés uniós programja kizárólag a külföldi légijármű-üzembentartókon végzett földi ellenőrzésekre terjed ki, vagyis olyan üzembentartókra, amelyek az ellenőrzést végző államtól eltérő államban honosak. A belföldi légijármű-üzembentartók földi ellenőrzése az illetékes nemzeti légi közlekedési hatóság felelősségi körébe tartozik, és nem része a földi ellenőrzés uniós programjának. Gyakorlati példával élve: egy finn üzembentartó spanyolországi repülőtéren végzett ellenőrzése a földi ellenőrzés uniós programjának hatálya alá tartozik, míg egy spanyol üzembentartó spanyolországi ellenőrzése nem tartozik ide.
Nem olyan kiszámítható, mint amilyennek tűnik
A tervszerű auditokkal ellentétben a földi ellenőrzésre előzetes bejelentés nélkül, váratlanul kerül sor. A légijármű-üzembentartókat nem tájékoztatják előre. Így az ellenőrök a légi járművet és a személyzetet a tényleges működés közben láthatják, nem pedig egy előre előkészített helyzetben. Ez képet ad a mindennapi működésről.
A különböző megállapítások különböző kategóriákba tartoznak
Nem minden megállapítás egyforma. Az ellenőrzés során azonosított problémákat a súlyosságuk alapján sorolják be.
- Az 1. kategóriájú megállapítások kisebb jelentőségűek, és csekély hatással vannak a biztonságra.
- A 2. kategóriájú megállapítások jelentősebbek, beavatkozást igényelnek, és az üzembentartótól utólagos visszajelzést várnak, a repülés azonban folytatható.
- A 3. kategóriájú megállapítások a legsúlyosabbak: a repülés folytatása előtt korrigálni kell az adott problémát, és ezt követően az üzembentartónak visszajelzést kell adnia.
Az EASA adatelemzése során figyelembe veszi a megállapítások súlyosságát és gyakoriságát; ennek eredményeként egyes légijármű-üzembentartók fokozott figyelmet kaphatnak.
A kifutópályától az átfogó képig
A földi ellenőrzés uniós programja alapján végzett összes ellenőrzés bekerül egy közös, „Ramp Inspection Tool” (RIT) elnevezésű földi ellenőrzési adatbázisba, amely a nemzeti légi közlekedési hatóságok és az üzembentartók számára egyaránt lehetőséget nyújt arra, hogy egyeztessenek a korábbi ellenőrzésekről, és kezeljék az azok során felvetett aggályokat; az EASA számára pedig adatokat szolgáltat az egyes üzembentartók elemzéséhez, valamint a különböző régiókban és világszerte megfigyelhető tendenciák és lehetséges kockázatok átfogó képének kialakításához.
Évente kétszer az EASA és a nemzeti légi közlekedési hatóságok képviselői áttekintik az egyes üzembentartók eredményeit azért, hogy megállapítsák, indokolt-e kiemelten kezelni őket. Az áttekintés eredményét az Európai Bizottság az európai repülésbiztonsági listáról folytatott megbeszélések egyik háttéranyagaként szintén figyelembe veszi. Ez az áttekintési folyamat azt is segíti, hogy az összes állam ugyanazokat az előírásokat alkalmazza, és tanuljon egymástól.
Európai repülésbiztonsági lista
Az európai repülésbiztonsági lista azoknak a kereskedelmi légi fuvarozóknak – személy- és teherszállítóknak – a jegyzéke, amelyek nem felelnek meg a nemzetközi biztonsági előírásoknak, vagy amelyeket olyan államokban tanúsítottak, ahol hiányosak a tanúsítási előírások vagy az illetékes hatóságok felügyeleti tevékenysége. A európai repülésbiztonsági listán szereplő légi fuvarozók nem üzemeltethetnek járatokat az EU-ba, az EU-n belül vagy az EU-ból kiindulva, és az EU légterén sem repülhetnek át. Az EU-n kívül közlekedő fuvarozók is felkerülhetnek erre a listára, hogy a fennálló biztonsági aggályokkal kapcsolatban védve legyen az EU-n kívül utazó közönség.
Az európai repülésbiztonsági lista nem az EASA felelősségi körébe tartozik; azt az Európai Bizottság (Mobilitáspolitikai és Közlekedési Főigazgatóság) kezeli. Az EASA harmadik országokra vonatkozó engedélyezési eljárásának eredményei és a földi ellenőrzések eredményei fontos elemei az európai repülésbiztonsági listának.
Határokon átnyúló rendszer
A földi ellenőrzések nem kizárólag az Európai Unióra korlátozódnak. A programban világszerte 50 állam vesz részt – uniós és nem uniós államok egyaránt.
Az EASA-tagállamok számára kötelező a földi ellenőrzés uniós programjában való részvétel. Az EASA munkamegállapodásokat kötött a programban részt vevő nem EASA-tagállamokkal.
A rendszeresen tartott RICS (Ramp Inspection Coordination and Standardisation) elnevezésű koordinációs és szabványosítási értekezleteken a szakértők együtt vitatják meg a program jelentette közös kihívásokat és a továbbfejlesztési lehetőségeket. Ezzel párhuzamosan folyamatosan zajlik olyan új eszközök és rendszerek fejlesztése, amelyek célja az adatelemzés és az együttműködés hatékonyabbá tétele, valamint az ellenőrzésekből eredő terhek csökkentése mind az ellenőrök, mind a légijármű-üzembentartók számára.