Gondolkodott már azon, hogy az Európai Unión (EU) kívüli légitársaságok közül melyek repülhetnek az uniós repülőterekre? És milyen előírásoknak kell megfelelniük ahhoz, hogy Európában működhessenek? Ez is az EASA tevékenységi körébe tartozik – gondoskodik arról, hogy az ide repülő légitársaságok biztonságos szolgáltatást nyújtsanak az európai polgároknak.
Az uniós légitársaságoknak meg kell felelniük az uniós biztonsági rendeletekben meghatározott legszigorúbb biztonsági szabványoknak. Az Unión kívülről érkező, Európába tartó, Európán belüli vagy Európából induló járatok üzemeltetésére engedéllyel rendelkező légitársaságok nem kötelezhetők az uniós előírások betartására, azonban igazolniuk kell, hogy megfelelnek a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) által megállapított alkalmazandó nemzetközi előírásoknak. Az EASA az Európai Unió valamennyi tagállamában végez ellenőrzéseket, és ellenőrzi az Európában működni kívánó nem európai légi fuvarozók biztonságosságát is, hogy megbizonyosodjon arról, hogy Ön biztonságosan repülhet velük.
Ezeket a „külföldi” légitársaságokat az EASA „harmadik országbeli üzemben tartóknak” nevezi, és az Ügynökség által kiadott harmadik országbeli üzemben tartói engedéllyel kell rendelkezniük ahhoz, hogy kereskedelmi járatokat indíthassanak az EASA bármelyik tagállamába (az Európai Unió 27 tagállama és a 4 EFTA-állam: Izland, Liechtenstein, Norvégia és Svájc), illetve ezeken az országokon belül vagy innen indulva. A harmadik országbeli üzemben tartóknak nem kell beszerezniük ezt az engedélyt, ha leszállási szándék nélkül csak átrepülik ezeket a területeket.
Ez a központilag kiadott engedély megkönnyíti ezen üzemben tartók dolgát, mivel nem kell minden egyes EASA-tagállamban engedélyt kérniük. Ezzel egyidejűleg az engedély biztosítja, hogy az EASA valamennyi tagállamában közös biztonsági szabványok legyenek érvényben.
Vannak olyan uniós területek, ahol a harmadik országbeli üzemben tartók harmadik országbeli üzemben tartói engedély nélkül is repülhetnek. Ebben az esetben az engedélyezés továbbra is a helyi hatóság vagy az uniós tagállam polgári légi közlekedési hatóságának hatáskörébe tartozik. Ez a helyzet azokon a területeken, ahol az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel összhangban az uniós rendeletek nem alkalmazandók.
Uniós területek, ahol az EASA harmadik országbeli üzemben tartói engedélyére van szükség: Åland-szigetek, Azori-szigetek, Madeira, Kanári-szigetek, Guadeloupe, Francia Guyana, Martinique, Réunion, Saint-Martin, Mayotte.
Uniós területek, ahol nincs szükség az EASA harmadik országbeli üzemben tartói engedélyére: Grönland és Feröer-szigetek, Francia Polinézia, Francia Déli és Antarktiszi Területek, Új-Kaledónia és csatolt területei, Wallis- és Futuna-szigetek, Saint Pierre és Miquelon, Aruba, Bonaire, Curaçao, Saba, Saint-Barthélemy, Saint Eustatius, Sint Maarten (a Holland Királyság részét képező sziget egy része).
Egyes járatok mentesülnek a harmadik országbeli üzemben tartói engedély alól
Az EASA-tagállamokon belüli és onnan induló járatok alábbi típusai az EASA értesítését követően harmadik országbeli üzemben tartói engedély nélkül is elindíthatók:
- a közérdekből, sürgős szükséglet kielégítése érdekében lebonyolított járatok, például humanitárius missziók és katasztrófaelhárítási műveletek; és
- légi mentőszolgálati repülések, amelyeket beteg vagy sérült betegek egészségügyi intézmények közötti szállítása vagy a betegek orvosi ellátása céljából hajtanak végre.
Hogyan biztosítja az EASA, hogy ezek a harmadik országbeli üzemben tartók biztonságosak legyenek?
Az EASA a harmadik országbeli üzemben tartók értékelése során kockázatalapú megközelítést alkalmaz, amely a hiteles biztonsági adatok folyamatos elemzésén alapul. Az elvégzett értékelés szintje különböző tényezőktől függ.
Amennyiben az EASA nagymértékben megbízik egy külföldi üzemben tartó biztonsági teljesítményében, amelyet az üzemben tartó és a tanúsítás helye szerinti állam tekintetében jelentős mennyiségű hiteles biztonsági adat támaszt alá, csak korlátozott körű értékelésre van szükség.
Ha azonban az EASA kevésbé bízik meg egy külföldi üzemben tartó biztonsági teljesítményében, vagy ha az üzemben tartó vagy az az állam, ahol az üzemben tartót tanúsították, csak kevés hiteles adatot bocsát rendelkezésre, akkor sokkal átfogóbb értékelésre van szükség.
Ha mélyrehatóbb értékelésre van szükség, az üzemben tartónak további dokumentumokat, aktákat és nyilvántartásokat kell benyújtania. Szükség esetén az EASA meghívja az üzemben tartókat az EASA kölni székhelyén tartandó műszaki megbeszélésekre, vagy az EASA helyszíni értékeléseket végez az üzemben tartó székhelyén.
Az értékelés sikeres elvégzését követően az EASA úgy érvényesíti a külföldi üzembentartási engedélyt, hogy „Műszaki előírások” kíséretében kiadja a harmadik országbeli üzemben tartói engedélyt, amely meghatározza azon műveletek körét, amelyeket az adott üzemben tartó a harmadik országbeli üzemben tartói engedélye alapján végezhet.
A harmadik országbeli üzemben tartói engedélyek jogosultjainak biztonsági teljesítményét minden esetben folyamatosan felügyelik, ami magában foglalja az EASA által végzett időszakos felülvizsgálatokat, amelyeket 12 és 48 hónap közötti rendszeres időközönként folytatnak le. A felülvizsgálati időközöket a kockázatok alapján határozzák meg, és ezt nagymértékben befolyásolja az, hogy az üzemben tartó a forgalmi számok és a légi járművek mérete tekintetében mennyire van kitéve az uniós polgároknak.
Ha a nemzetközi szabványok tekintetében jelentős meg nem felelést állapítanak meg, vagy ha ellenőrizhető bizonyíték van arra, hogy egy üzemben tartó illetékes hatósága nem képes megfelelő felügyeletet gyakorolni, az EASA dönthet úgy, hogy korlátozza, felfüggeszti vagy visszavonja a harmadik országbeli üzemben tartói engedélyt. Ilyen érvényes engedély hiányában az uniós tagállamok nem adhatnak belépési engedélyt a külföldi üzemben tartónak.
A harmadik országbeli üzemben tartók listája naponta frissül.
Földi ellenőrzések és a harmadik országbeli üzemben tartók
A harmadik országbeli üzemben tartókat az uniós földi ellenőrzési program keretében földi ellenőrzéseknek vetik alá, amelyeket általában SAFA-ellenőrzéseknek (Safety Assessment of Foreign Aircraft – külföldi légi járművek biztonsági értékelése) neveznek. Az EASA tagállamain kívül valamennyi kontinensről további 20 állam vesz részt az uniós földi ellenőrzési programban.
A földi ellenőrzési program angol elnevezése (RAMP, a repülőtéri platform vagy forgalmi előtér szinonimája) arra utal, hogy ezeket az ellenőrzéseket a forgalmi előtérben közvetlenül a légi jármű érkezése után és/vagy közvetlenül az indulás előtt végzik el. Az ellenőrzés során ellenőrizhetik a pilóták szakszolgálati engedélyeit, a pilótafülkében elhelyezett eljárásokat és kézikönyveket, azt, hogy a hajózó személyzet és a kabinszemélyzet betartja-e ezeket az eljárásokat, továbbá a pilótafülkében és a kabinban található biztonsági felszereléseket, a légi járműben szállított rakományt és a légi jármű műszaki állapotát.
Az EASA felel az uniós földi ellenőrzési program koordinálásáért, és a program egységes végrehajtásának biztosítása érdekében ellenőrzi a részt vevő államokat is. Magukat a földi ellenőrzéseket a részt vevő államok polgári légi közlekedési hatóságainak felhatalmazott földi ellenőrei végzik.
A biztonsági követelményeknek való jelentős meg nem felelés esetén a szükséges javító intézkedések megtétele érdekében felveszik a kapcsolatot az üzemben tartóval és a megfelelő légi közlekedési hatósággal (az üzemben tartó állama vagy a nyilvántartó állam). Ritka esetekben a földi ellenőröknek jogukban áll felszállási tilalmat elrendelni a légi járműre vonatkozóan, például abban az esetben, ha a repülésbiztonság érdekében azonnali javítást kell végezni. A jelentésekből származó összes adatot megosztják, és az EASA által létrehozott és kezelt adatbázisban centralizálják.
A SAFA-program eredményei a harmadik országbeli üzemben tartók kockázatalapú megfigyelésének fontos paraméterei, az eredményeket pedig rendszeresen megosztják az Európai Bizottsággal, hozzájárulva ezzel a Repülésbiztonsági Bizottság munkájához.
A földi ellenőrzésekről bővebben az EASA Pro oldalon olvashat (csak angol nyelven).
Az európai repülésbiztonsági lista
Bizonyára hallott már arról, hogy egyes légitársaságok működését megtiltották Európában, más szóval ezek a légitársaságok felkerültek az európai repülésbiztonsági listára. Az európai repülésbiztonsági lista nem az EASA felelősségi körébe tartozik, hanem az Európai Bizottság (Mobilitáspolitikai és Közlekedési Főigazgatóság) irányítása alá tartozik.
Az európai repülésbiztonsági lista azon kereskedelmi légi fuvarozók (utas- és teherszállító fuvarozók) listája, amelyek vagy nem felelnek meg a nemzetközi biztonsági szabványoknak, vagy olyan államokban rendelkeznek tanúsítással, ahol nincsenek tanúsítási előírások, és/vagy az illetékes hatóságok nem gyakorolnak felügyeletet. Az európai repülésbiztonsági listán szereplő légi fuvarozók nem végezhetnek EU-ba irányuló, EU-n belüli és EU-ból induló műveleteket, beleértve az átrepülést is. Az Unión kívül közlekedő fuvarozók is felkerülhetnek erre a listára, hogy a fennálló biztonsági aggályokkal kapcsolatban megvédjük az Unión kívül utazó közönséget.
A repülésbiztonsági lista kidolgozásában a Bizottságot az EU Repülésbiztonsági Bizottsága segíti, amely az összes uniós tagállam repülésbiztonsági szakértőiből áll. A bizottság elnökségét az Európai Bizottság látja el, és az összes uniós tagállam és az EASA köteles közölni az Európai Bizottsággal az európai repülésbiztonsági listája frissítése szempontjából releváns információkat. Az EASA harmadik országokra vonatkozó engedélyezési eljárásának eredményei és a földi ellenőrzések eredményei fontos elemei az európai repülésbiztonsági listának.
Nézze meg a teljes listát: Az európai repülésbiztonsági lista – Európai Bizottság
A harmadik országbeli üzemben tartók engedélyezési eljárása és az európai repülésbiztonsági lista
Az EASA és az Európai Bizottság folyamatos párbeszédet folytat annak biztosítása érdekében, hogy az európai repülésbiztonsági listára vonatkozó mechanizmus és a harmadik országbeli üzemben tartók engedélyezési eljárása mindig koherens és összehangolt legyen. Az EASA és az Európai Bizottság adott esetben közös küldetéseket hajt végre az alkalmazandó biztonsági szabványoknak való megfelelés és az ellátott hatósági felügyelet hatékonyságának értékelése céljából.
Az EASA az európai repülésbiztonsági listától függetlenül is hozhat végrehajtási intézkedéseket a harmadik országbeli üzemben tartói engedélyek jogosultjaival szemben. Az EASA azonban nem adhat ki harmadik országbeli üzemben tartói engedélyt olyan üzemben tartónak, amely jelenleg szerepel az európai repülésbiztonsági listán.
Tájékozódjon arról, hogy milyen módon teszi biztonságosabbá az EASA a légi közlekedést.
Nézze meg az EASA Light további cikkeit, és regisztráljon, hogy értesüljön az új cikkek megjelenéséről!